Mi köze van Shakirának egy Piroska nevű poloskához? Milyen súlyos mellékhatásokkal járhat, ha valaki rendszeresen ül fel a "szó-zene libikókára"? Milyen huligánkodásra számíthatnak azok, akik május 21-én és 22-én ellátogatnak a Magyar Nemzeti Múzeumba és a Múzeumkertbe? Többek között ezekről beszélgettünk Lackfi Jánossal, aki a gyerekverseit megzenésítő Sajtkukacz zenekarral közösen lép fel a Múzeumok Majálisa első napján.

Ötgyerekes apukaként nyilván minden verset letesztel a saját gyerekein is, sőt gondolom, az "ötletgazdák" is nem ritkán ők maguk. Volt már, hogy a kedvükért, a reakciójuk alapján átírt, vagy ki is hagyott kötetéből egy kész verset?

- Egyik lányom a mai napig dühös azért a versért, amelyben megírtam óvódáskori szerelmi történetét. Rettentő intim, ki kellene rá tenni a 3-as karikát. Ráadásul ő nem is szerepel benne név szerint. Hát ilyen, ha valakinek költő-apukája van.

Mi alapján válogatta össze a verseket a Radírmocsok albumra?

- A Sajtkukacz együttes válogatta a szövegeket, aszerint, miből hallja ki azt a bizonyos "belső dallamot". Én pedig azokat a verseket mondtam rá a CD-re, amelyeknek talán a legnagyobb sikere van gyerekkörökben.

Nemrégiben egy interjúban azt mondta, hogy "Lélekben minden rocksztár költő és minden költő rocksztár". Amikor a verseket írja, már dallamot is hall?

- Nem mindig. A kiváltó szikra hol kép, hol szózene, hol valóban dallamféle. Maga Weöres Sándor is korabeli slágerek ritmikai képleteire járatta fantáziáját, például a Galagonya esetében, mint azt tudjuk. Mármost a minap egy Shakira-szám, a Tango témája motoszkált addig a fejemben, amíg verskezdemény nem lett belőle, valahogy így: "Piroska / poloska, / vérem issza! // Nyakamba / ragadva / mint giliszta!". Nálam a Kis éji zene első soraiból is versforma lett: "Lány / fülén / ha tekereg a tincs, // én / szegény, / karomon a bilincs".

Hogy kapnak dallamot a versek? Van beleszólása, vagy a zenészekre bízza?

- Mindig jó meglepetés, ha egy zenekar autentikusan nyúl a vershez. Ilyenkor csak félig enyém már a vers, a másik, a hangzóteste, a húsa a zenészeknek köszönhető. El vagyok kényeztetve, mert sokakkal dolgozhattam együtt, akár én írtam szöveget nekik, akár ők dolgozták fel az enyémet: ilyen Ferenczi György, a Napra, a Csík Zenekar, a Kaláka, Szalóki Ági vagy éppen Lovasi András, aki egész CD-t énekelt fel Heidl György zenéjére.

A koncerteken a zene, vagy a szöveg érinti meg, érdekli jobban a gyereket? Odafigyelnek a szövegre is, ha zenét hallanak?

- Afféle libikóka ez, hol egy-egy vicces vagy érdekes mondat "lóg ki" a produkcióból, hol a zene táncoltat meg. Az a jó, ha ikertestvérként jár együtt a zene a szóval!

A Radírmocsok lemezborító hátulján ez áll: "Mellékhatások tekintetében kérdezze meg könyvtárosát, népművelőjét!" - milyen mellékhatásokkal számolhat a közönség?

- Léteznek zenefüggő és versfüggő gyerekek, néha elrémisztő tünetekkel! Ringatóznak, rángatóznak, dudorásznak, táncikálnak, szimbiózisban élnek könyvekkel, lemezekkel. Ha nem kapják meg a napi dózist, nyűgösek. A probléma súlyosabb, mint hinnénk, a jelenség egyre terjed!

És a "kórságból" vajon ki lehet gyógyulni? Vagy hosszabb távon is hatása van annak, ha egy szülő minőségi zenéhez és irodalomhoz szoktatja a gyerekét?

- Hát persze, ez afféle Narnia birodalma, mely ott van a szekrény mögött. Az ilyen gyerekek ki-be járnak világok kapuin, az életük is több lehet, mint amennyi.

A Sajtkukacz rendszeresen tart Vácott múzeumi koncerteket. Mik a tapasztalatok? Függ a helyszíntől, hogy milyen egy gyerekközönség?

- Egészen más a viszony ott, ahová rendszeresen jár az ember. Nekem is vannak "törzshelyeim", például a ferencvárosi Weöres Sándor Általános Iskola vagy a budai Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola. Mintha hazajárna az ember, nem kell már bemutatkozni, rögtön a közepébe vághatunk.

Ön szerint mitől lesz egy múzeumpedagógiai program, vagy egy múzeum gyerekbarát?

- A gyerekekről kell szólnia, azt kell érezniük, hogy a múzeum világa körülöttük forog, megnyílik előttük, színes és érdekes világával. Ásítozni senki sem vágyik igazán.

Járt már Múzeumok Majálisán? Ha igen, milyen élményei voltak?

- Többnyire szakmai okokból jártam, és mindig jó, ha valami rendhagyó zsongás, köznapi rutintól eltérő zizegés tölti be a patinás falak közét. Biztos, hogy a régebbi korok történelmi-irodalmi figurái is leugranak ilyenkor a talapzatról, és ott huligánkodnak kicsit valahol a tömegben, megmozgatva évszázados ácsorgásban megmacskásodott tagjaikat.

Milyen kiállítást nézett meg utoljára, illetve mi a legemlékezetesebb múzeumi élménye?

- A párizsi Picasso-múzeumtól a Szépművészeti Greco-terméig rengeteg lebilincselő élményben volt részem. A legnagyobb öröm mégis az, ha másoknak segíthetek belépni a múzeumok világába, a múlt kalandos folyosóira.